Tudnivalók a szabadságról - 3. rész - Betegszabadság

Gyakran hivatkoznak a munkáltatók és a munkavállalók közül is a betegség teljes tartalmára táppénz néven. Fontos azonban megjegyezni a különbséget. A betegszabadság éves szinten 15 munkanap, amit a munkáltató fizet, erre az időszakra a távolléti díj 70%-a jár.

A táppénzt a NEAK (régebben OEP) fizeti, és függ a biztosításban töltött időtől, és attól is, hogy otthon vagy kórházban töltjük az időt. Ezek függvényében a táppénz a napi átlagkereset 50% vagy 60%-a lehet.

Még egy jelentős különbség, hogy a betegszabadság munkanapokra, a táppénz pedig naptári napokra jár. Viszont mindkét esetben eredeti orvosi vagy kórházi igazolást kell leadni a munkáltatónak a keresőképtelenség tartamáról, amelyet a háziorvos vagy a kórház köteles kiállítani, ha a beteg kéri.

Fontos megjegyezni, hogy, ha valaki nem jogosult betegszabadságra vagy már kimerítette a táppénzes keretét, akkor is kérhet igazolást. A munkáltató előtt ezzel lehet csak leigazolni a betegséget, hiába nem jár érte ellátás.

Az orvos csupán keresőképtelen állományba veszi az embert, ő nem tudja eldönteni, jár-e ellátás neki, ezért minden esetben kérjen igazolást, és azt a lehető leghamarabb adja le a munkáltatójánál.

Több munkáltató esetén annyi eredeti orvosi igazolást kell kérnie, ahány helyen keresőképtelennek minősül.

Amennyiben több helyen is dolgozik, és beteg lesz, ez nem jelenti azt, hogy egyik helyen sem dolgozhat.

Például, amennyiben délelőttönként énektanár, délután pedig takarítással egészíti ki a jövedelmét, egy kartörés nem gátolja az éneklésben, ezért a tanári állásában nem lesz keresőképtelen. Fordított esetben pedig, ha a hangszála gyullad be, az nem gátolja a takarításban.

Alapesetben az orvos dönti el, hogy a munkáját az adott betegséggel együtt is el tudja-e látni, ezért kérdezi meg minden alkalommal, mit dolgozik, ennek birtokában mérlegel, és ezért kérdez rá időnként, hogy "kiírja-e táppénzre, tud-e dolgozni".

Nem minden betegség esetén kezdődik betegszabadsággal a keresőképtelenség. Üzemi baleset, foglalkozási betegség és veszélyeztetett terhesség esetén az első naptól táppénz jár a munkavállalónak.

Ez nem jelenti, hogy betegszabadságra az év további részében ne lenne jogosult. Amennyiben üzemi baleset következtében eltörik a lába, 100% táppénz jár Önnek, de, ha novemberben tüdőgyulladást vagy influenzát kap, az első 15 munkanapra jogosult betegszabadságra, ha pedig elhúzódik, jogosult lehet az 50% vagy 60% táppénzre is.

A szabadsághoz hasonlóan a betegszabadságot is arányosítani kell, ha a munkavállaló év közben lépett be. Amennyiben év közben kilépett a munkavállaló, és több betegszabadságot vett ki, mint amennyi arányosan járna neki, nincs lehetőség a túlvett betegszabadság visszakövetelésére.

A korábbi munkahelyen kivett betegszabadságokat nem kell felvezetni a kilépő papírokra, a következő munkahelyen is az arányos rész jár a munkavállalónak.

Így, amennyiben egy munkavállaló márciusban kilép, de már kivette a 15 munkanap betegszabadságát, ha április 1-jén kezd a következő munkahelyén, és májusban ismét beteg lesz, 11 munkanap betegszabadságot vehet ki.

Ha a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, és a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy teljes munkaidőben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban a 15 munkanap (15x8) 120 órát jelent. Tehát, ha valakinek még 2 munkanap (16 óra) betegszabadsága van, és ő 3 napot beteg, amikor 6 órákat kellett volna dolgoznia, mind a 18 órát betegszabadságként kell elszámolni.

Abban az esetben, ha a munkavállaló nap közben lett beteg, ki kell fizetni neki az arányosan járó munkabérét és a betegség idejére járó betegszabadságot is.

A ki nem vett betegszabadságokat nem lehet megváltani vagy átvinni a következő évre.