Munkaügyi tapasztalataim alapján úgy gondolom, a kisgyermekeseknél fordulnak elő a legnagyobb károk, amelyek a jogszabályok nem ismerése miatt következnek be. Ebben a cikkben egy igen gyakori problémával foglalkozok, a CSED-ről, GYED-ről és GYES-ről visszatérő kismamák szabadságának el(nem)számolásával.
Az alaptézis, hogy a szabadságokat az esedékesség évében ki kell adni. Azonban, van, amikor ez nem sikerül, ilyen a várandósság alatt felgyűlt szabadság is.
Sok anyuka nem tudja, hogy a szabadságra való joga nem szűnik meg, amint elmegy táppénzre vagy amikor megszületik a kisbabája. Szabadság a munkában töltött idő után jár. Arról, hogy mi minősül munkában töltött időnek, ebben a cikkben volt szó, és a Munka Törvénykönyve 155. §-a szabályozza.
Jelenleg tehát, a ledolgozott napokon kívül többek között beleszámít a keresőképtelenség (betegszabadság, táppénz) teljes tartama, a szülési szabadság (általában a CSED folyósítási ideje) tartama, ami 168 nap, és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja (általában a GYED folyósításának első fél éve).
Jelenleg tehát, a ledolgozott napokon kívül többek között beleszámít a keresőképtelenség (betegszabadság, táppénz) teljes tartama, a szülési szabadság (általában a CSED folyósítási ideje) tartama, ami 168 nap, és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja (általában a GYED folyósításának első fél éve).
Általánosságban fogalmazhatunk úgy, hogy körülbelül a gyermek egy éves koráig még jár a szabadság az anyukának, hiába nem dolgozik. Az előző évről bennragadt szabadságok kiadását, amikor visszamegy dolgozni az anyuka, 60 napon belül meg kell kezdeni, kilépéskor pedig meg kell váltani a bennragadt és a részére arányosan járó szabadságokat.
